Az első ötletbörze a gazdasági unió jövőjéről
Részletekbe menő, stratégiai vitát tartottak szombaton a 28 uniós tagállam pénzügyminiszterei a gazdasági és monetáris unió (EMU) kiteljesítéséről szóló jelentésről, amely öt uniós intézmény elnökének koprodukciójában készült. Pierre Gramegna, a soros elnökséget adó Luxemburg pénzügyminisztere a vitát összefoglalva rámutatott, hogy a tagállamok között egyetértés bontakozott ki a tekintetben, hogy az eddiginél strukturáltabb párbeszédet kell folytatni EU-szinten a gazdasági és monetáris unió további mélyítésének (vagyis az eurózónán belüli integrációnak) az EU-nak az egységes valutaövezeten kívüli részére gyakorolt hatásairól.
Az euróban osztozó 19-ek és az EU9-ek közötti viszonyrendszer egyike volt annak az öt kérdésnek, amit a pénzügyminiszterek kétnapos luxemburgi informális tanácsülésükön az öt elnök által előterjesztett jelentés apropóján alaposabban is körbejártak. Többek között George Osborne, brit pénzügyminiszter adta meg a vita alaphangját, amikor ismertette a kérdéssel kapcsolatos brit elvi álláspontot (erről a témáról még lásd az Open Europe friss tanulmányáról készült cikkünket).
Pierre Gramegna a hallottak alapján a sajtó előtt három elvet emelt ki, hangsúlyozva egyúttal, hogy a mélyebb párbeszéddel kapcsolatos operatív kérdéseket nem vitatták meg. A luxemburgi pénzügyér szerint mindenki egyetértett azzal, hogy a párbeszédnek nyitottnak kell lennie, átlátható keretek között kell lefolytatni és a kármentesítésre kell majd fókuszálnia, vagyis azokra a problémákra és orvoslásukra, amelyek egy-egy eurózónán belüli integrációs lépés következtében a másik térfélen esetleg zavarokat keltenek. Hozzátette mintegy alapvetésként azt, hogy az egységes piac integritását minden eszközzel meg kell őrizni.
Ami az EMU mélyreható reformjával összefüggő másik négy témát illeti, Gramegna beszámolója szerint kollégái egyetértettek azzal, hogy a hosszú távú lépések eldöntése előtt szükséges annak tisztázása, hogy mi is a gazdasági és monetáris unió végleges célja, a jelentésben felvázolt 2025-ös időhorizont végén. Enélkül ugyanis aligha van remény a közvélemény támogatásának megszerzésére a reformokhoz.
Arról is konszenzus volt a jelenlévő között, hogy mielőtt a tagállamok vitát nyitnának a rövid távon végrehajtandó intézkedésekről, mindenkinek végre kell hajtani a már elfogadott javaslatokat és jogszabályokat. Ezek közé tartozik például a bankok szerkezetváltására és rendezett felszámolására vonatkozó irányelv (BRRD) minden tagállam által történő átvétele és végrehajtása.
Ami a rövid távú, EU-szerződés módosítását nem igénylő döntéseket illeti, a Tanács soros elnöke szerint széles konszenzus övezi azt, hogy tovább lehet mélyíteni az eurózónán belüli integrációt a kockázatok nagyobb mértékű megosztásával, ha ezzel egyidejűleg az egész rendszert veszélyeztető kockázatok is csökkennek. Egyszóval: több szolidaritás cserébe a nagyobb felelősségért. Gramegna szerint a vita során számos küldöttség javasolta a gazdasági kormányzás megerősítésére elfogadott hatos és kettes csomag, továbbá a makro-egyensúlytalansági eljárás egyszerűsítését. Többen pedig a bankunió és a tőkepiaci unió mielőbbi kiteljesítésért szálltak síkra. „Tisztáznunk kell, hogy melyek azok a tényleges rövid távú lépések, amelyek hozzájárulnak a termelékenység növeléséhez” – szögezte le a pénzügyminiszter, emlékeztetve arra, hogy az EMU reformja nem önmagáért van, hanem a tartós növekedés és a munkahelyteremtés biztosításáért.
Az informális vita ötödik pontja a gazdasági kormányzás nagyobb legitimitásának kérdése volt, ami Gramegna szerint mindenki szerint feltételezi a nemzeti parlamentek és a szociális partnerek nagyobb fokú bevonását, továbbá az Európai Parlament szerepének megerősítését.
Ami a procedurális lépéseket illeti, a pénzügyminiszterek egy megfelelő ütemezés, egyfajta ütemterv mellett tették le a garast. Valdis Dombrovskis, az euróért felelős bizottsági alelnök közölte, hogy a Bizottság október közepén vagy október második felében egy közleményben vázolja majd fel az öt elnök jelentéséből következő általános javaslatokat, mielőtt hozzákezdene a jogszabályi javaslatok előkészítéséhez.
A közlemény külön is foglalkozik majd a rövid távú intézkedésekkel, így felvázolja azt a két szakaszt, amely alatt a Bizottság a közös betétbiztosítási rendszerre való áttérést elképzeli, első lépcsőben egyfajta viszontbiztosítási rendszerrel összekapcsolva az egyes tagállami betétbiztosítási rendszereket.
Dombrovskis ugyancsak halaszthatatlannak nevezte a 2016. január 1-jén működésbe lépő egységes bankszanálási alap (SRF) áthidaló finanszírozásának megoldását a végleges pénzügyi védőháló létrehozásáig. Emlékeztetőül: a bankszanálási alap hat év alatt, fokozatosan töltődik majd fel a pénzügyi szektor befizetéseiből. Addig is ahhoz, hogy kezdettől fogva hitele és bizalmat gerjesztő tűzereje legyen gondoskodni kell egy áthidaló finanszírozási megoldásról. Az egyik lehetséges opció az állandó válságkezelő alap, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) által nyújtandó kölcsön lehet.