Most, hogy lassan hadat üzenünk Ukrajnának, annak a szomszédunknak, amelynek földjét az oroszok négy éve pusztítják, így a saját olajukat utolsó uniós csatlósaiknak, Magyarországnak és Szlovákiának ideszállító Barátság vezetéket is eltalálták, de mi így is ragaszkodunk az orosz olajhoz. Egyetlen pótcsövünkbe viszont a horvátok – Washingtonra hivatkozva – nem engedik be a véres naftát, államszövetségünk központja pedig, talán az évtizedek óta rájuk szórt otrombaságok miatt, tényleg nem töri magát, hogy kihúzzon minket a bajból – ideje talán kicsit leülni és elgondolkodni.Pedig ez olyan jó kis ország is lehetne.Egy mély történelmét magán viselő földrész közepén, ahol az emberi civilizáció minden vívmánya elérhető, két gazdag, művelt, erős védelmet nyújtó államszövetség tagjaként, a gyönyörű Kárpát-medence közepén, kitűnő adottságokkal, termőfölddel, éghajlattal – minden biztosított lenne, hogy ez a nép jól érezze magát.Ami tehát rossz, azt mi tettük azzá.Az ukránok is: mit ártottak nekünk? Értem, hogy válasz mint a tenger, Orbán és propagandaarzenálja reggeltől estig csak a választ harsogja, de érdemben, mégis, mi olyat tettek létükért harcoló északkeleti szomszédaink, amivel ellenségünkké váltak volna? Ha jól értem, az a fő bajunk, hogy sok a termőföldjük. De azok a földek évmilliók óta ott vannak és ott is maradnak, eddig mégse zavartak senkit – a háborúig Orbánt se. A mi termőföldünk se zavarta az uniós tagokat, amikor 2004-ben maguk közé fogadtak. Az EU ilyen: a csatlakozás előnyeihez képest eltörpülő hátrányokat kezelik. Aztán ott az ukrajnai magyarok védelme, ami tényleg fontos, de talán kevéssé segít rajtuk, ha országukat ellenségnek bélyegezzük és gáncsoljuk, ahol érjük. Ezen kívül tiszteletlenek (Orbánnal), lopnak, maffiózók (mondja Orbán) és színész az elnök; nagyjából ennyi a bűnlajstrom. Azt látom, hogy kvázi orosz energiagyarmatként azt, hogy Putyinnak drukkolunk, nem szabad kimondani. Kijevnek mégis, nagyon lassan, leesett, hogy Magyarország tényleg ellenség. Lett. Gyakorlatilag. És most berágtak. Úgyhogy az oroszországi kőolajellátásunkat biztosító cső javítása „elnyúlik”. Ez egy porig rombolt ország pánikreakciója, amit persze energiaellátásuk elvágásával megtorlunk. De mikor és hol ér véget ez az adok-kapok?Orbán kampányarca magabiztos. Rötyög. Mindenre megvan a válasza. Összerakta ő ezt már fejben. Úgyhogy mindenki, aki szerinte megsérti büszke nemzetünk, megkapja a magáét, hetedíziglen, nyilván. Zágrábbal sem indokolna semmi semmilyen vitát, mi mégis évek óta becsméreljük a csövüket, most pedig utasítjuk őket, hogy engedjék át rajta az orosz olajat. Csoda, ha ők is akadékoskodnak?
