Irtózatosan hideg van a vécében. Nyitva van az a kis ablak felül, és még a zöld szúnyoghálón át is látni, milyen hatalmas pelyhekben hull a hó. Csak egy rövid felső van rajtam, a kocsmában mindig maximumra csavarjuk a fűtést, hogy még jobban hasson a pia, vagy még kevésbé akarjanak hazamenni, vagy még jobban levetkőzzenek a csajok, nem tudom. Ahogy felhúzom a harisnyámat, a körmöm beleakad, felszalad egy szem. Mindegy, úgysem látszik. Szájfényt teszek fel, aztán megigazítom a mellemet, vagyis az extra push-up melltartómat, a borravalóhoz bőven elég a látvány. Visszalépek a pult mögé. Csörög az apró a játékgépben.– Lali megint az egész segélyt eljátssza? – kérdezem Erzsitől.Megvonja a vállát.– Még egy kört, kiscsillag! – kiált neki Béla bá.Erzsi tölt. Az egyik műkörme leesett tegnap, a bal mutatóujján már nem csillan a strassz. Végignézek rajta. A vörös haja lenőtt, a Forever Love feliratos piros felsőjét vette fel, amiből szinte kibuggyan a melle. Ma is vastag lilával húzta ki a szemét, a rúzsa a ráncok közé kúszik be az első feles után, később már úgysem érdekes. Béla bá lehúzza a pálinkát, int Erzsinek. Súg neki valamit, Erzsi rázza a fejét:– Később.– Akkor adj még egyet – tesz egy tízezrest az asztalra Béla bá.Erzsi felveszi a pénzt, beteszi a melle közé, tölt, aztán mégis a raktárba megy. Béla bá megissza, és utánamegy. A rekeszeket segít arrébb pakolni. Lali tovább nyomja a játékgépet. A törzsvendégek csendesen iszogatnak az asztaloknál. A bordó függönyöktől nem látom, esik-e még a hó.– Adj egy Unicumot, szívem – jön oda a pulthoz Zoli.Zolit mindenki ismeri. Hol zöldséges, hol gumis, mostanában valami kárpittisztító géppel házal. Jól mehet neki, most lett egy új autója. Piros.– Na, legyen még egy, de csak mert hétfő van. Tölts magadnak is!– Üdv a csapatban, Katikám – tér vissza erre Erzsi. A haja csapzott, izzadságszaga van, nem tudom, hogy az övé, vagy a Béla báé. Először nem is értem, mire céloz ezzel a csapattal, utána szabadkozni kezdek, gyorsan leállít. – Mit gondoltál, mi ez, jótékonysági műsor?– Két citrom, a franc essen belé! – kiált fel Lali.– Zolikám, gyere, még egy körre a vendégünk vagy – vihorászik Erzsi. Zoli rám néz, vicsorogva indul a pult felé. Odacsúsztatja az ötezrest. Erzsi szó nélkül elveszi, és a mellem közé rakja. Zoli rám néz, Erzsi a fenekemre csap.– Egészségetekre! – nyújt felém még egy felest. Kábán nyúlok utána. Béla bá bólint, mintha az áldását adná. A vécébe megyünk Zolival. Irtózatosan hideg van. Nyitva van az a kis ablak felül, és még a zöld szúnyoghálón át is látni, milyen hatalmas pelyhekben hull a hó. Megpróbálom megszámolni őket. Ötvennyolcnál hagyja abba.
