Raymond Babbit. A szélesebb közönség talán ma is ezen a néven azonosítja azt a jelenséget – szándékosan nem hívom betegségnek –, amelyet a világ autizmusként ismer. Barry Levinson rendező 1988-ban, Tom Cruise és Dustin Hoffmann főszereplésével bemutatott Esőembere érthető és elfogadható módon mutatta be, hogy embertársaink egy része másként látja a környezetét, s miközben a hétköznapokban esetlenül és tétován mozog, elképesztő teljesítményekre is képes. Egyetlen szempillantás alatt összeszámolja a földre esett fogpiszkálókat, több pakli kártyát fejben tart, s kívülről fújja Shakespeare összes művét. A film szépen rajzolta fel azt az ívet, ahogyan az autista bátyját először értetlenül és dühvel figyelő öcs lassan-lassan, előbb csak az alkalmazkodási kényszertől vezéreltetve, később viszont már szeretettel fogadja el, s veszi természetesnek: testvére más.
