Ez lehet az oroszok utolsó esélye

• December elsején ült össze Oroszország, az Európai Unió és Ukrajna Brüsszelben, hogy a szabadkereskedelmi egyezményről tárgyaljanak, kevés sikerrel.
• Mind a szabadkereskedelmi, mind a társulási szerződés már régóta az asztalon van.
• A nyugatbarát ukrán kormánnyal a tárgyalások és a reformok is felgyorsulhatnak.
• Az oroszok már inkább csak az időt húzzák, lényegében az Ukrajnáért vívott harcot elvesztették.

Múlt héten Brüsszelben találkozott Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter, Alekszej Uljukajev, Oroszország gazdasági fejlődéséért felelős minisztere és Cecilia Malmström, az Európai Unió kereskedelemért felelős biztosa. A téma nem más volt, mint az EU-ukrán mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás (DCFTA) 2016. január elsejei életbe lépése. Az oroszok ismét az egyezmény hatályba helyezésének elhalasztását kérték, de ezúttal az Unió nem enged. Mit is jelent akkor Ukrajna és Oroszország számára a szabadkereskedelmi egyezmény?

Mi is az a DCFTA és a társulási szerződés?

A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi egyezmény az Unió és egy harmadik ország között köttetett olyan szerződés, amely leépíti a különböző vámokat, hozzáférést biztosít az uniós piachoz, és az európai befektetőknek is olyan környezetet biztosít, mintha egy tagállamban invesztálnának. Ez a szerződés egy „nagyobb” egyezmény része: az Európai Uniós társulási szerződésé. Ezek az egyezmények mindig az EU és egy harmadik ország között megkötendő olyan dokumentum, amely számos célt fogalmaz meg és alapokat fektet le. Tartalma a harmadik országtól függően változik, de elmondható, hogy általában a közös alapelvekről, politikai együttműködésről, belpolitikai, társadalmi reformokról, külpolitikáról, biztonságpolitikáról, gazdasági kapcsolatokról és a kereskedelemről szólnak. Ennek az utolsó lépése az esetleges tagság lehet, amennyiben van rá politikai hajlandóság.

Diplomáciai hullámvasút

A szerződés már 1999-ben szóba került az Unió és Ukrajna között, de a formális munka csak 2008-tól kezdődött meg. 2011 májusára az egyezmény szövegezése kész volt, csupán pár, a szerződést ténylegesen érintő kérdésben voltak nézeteltérések, például a mezőgazdasági kvóták vagy a szolgáltatási piachoz való hozzáférés. A nagyobb probléma inkább politikai jellegű volt. Az Unió addig nem akarta aláírni a társulási szerződést, amíg Ukrajnában helyre nem áll a jog uralma és függetlensége, illetve amíg ki nem engedik a börtönből a politikai fogolyként fogvatartott Julija Timosenko volt miniszterelnököt. Mivel ezek nem történtek meg, ezért 2011 decemberében elhalasztották az aláírást. A legkorábbi időpont, amikor talán egyetértésre juthatnak a felek, a 2013-as vilniusi csúcstalálkozó lett megjelölve.

Az Unió három fő feltétele a választási, a jogi illetve az alkotmányos reform voltak. 2013-ban az ukrán parlament nagy többséggel el is fogadott egy nyilatkozatot, amelyben vállalták, hogy amit tudnak, megtesznek az uniós feltételek teljesítéséért. A helyzetet tovább bonyolította, hogy abban az időben Viktor Janukovics ukrán elnök az oroszokkal is nyakig benne volt az Eurázsiai Vámunióval kapcsolatos tárgyalásokban is. Az Európai Bizottság akkori elnöke, José Manuel Barroso figyelmeztette Ukrajnát, hogy egyszerre nem lehet tagja két gazdasági tömörülésnek.

Az év végéig lényegében semmi nem változott a kialakult helyzeten, a vilniusi csúcs viszont egyre közelebb került. Az ukrán kormány ráadásul fel is függesztette az aláírással kapcsolatos feladatok elvégzését, mint később kiderült az oroszok „kérésére”. November 28-29-én Janukovics részt vett ugyan a csúcstalálkozón, de az egyezményt végül nem írta alá. A találkozó után úgy nyilatkozott, hogy alá szeretné írni a szerződést, csak egy később időpontban, amikor már egyértelmű biztosítékot kap az Uniótól, hogy kompenzálni fogja Ukrajnát az orosz szankciók okozta pénzügyi nehézségek miatt. Sőt, azt is felajánlotta, hogy az Unió, Ukrajna és Oroszország folytassanak tárgyalásokat. Barroso leszögezte, hogy nem fogadják el azt, hogy egy harmadik ország beleszóljon a társulási szerződés megkötésébe.

Az erre válaszul kitört kvázi forradalom végeredményeképpen Janukovicsot és kormányát eltávolították a hatalomból, majd 2014 márciusában, Brüsszelben az új ukrán miniszterelnök, Arszenyij Jacenyuk aláírta a társulási szerződés átmeneti „verzióját”, aminek értelmében csak a politikai kitételek kerülnek bevezetésre. A gazdasági és kereskedelmi pontok csak később, az ukrán elnökválasztás után kapták meg a szignót. amely 2014 júniusában meg is történt, amikor az új ukrán elnök, Petro Porosenko  aláírásával a hátramaradt részek is elfogadásra kerültek.

Az oroszok utolsó esélye

Az év utolsó megbeszélést december 1-én, kedden tartották Brüsszelben. A tárgyalások semmi újat nem hoztak, a felek képtelenek voltak közös nevezőre jutni. Az orosz miniszter elmondása szerint nem tudtak megegyezni és szerinte kétséges, hogy az év végéig bármiféle megállapodásra jutnának. Hozzátette, hogy amennyiben ez így fog történni akkor Moszkva megszünteti Ukrajna preferenciális kereskedelmi szabályait. Az EU biztos Malmström nyilatkozata szerint bár látott konstruktív hozzáállást az orosz félnél, előrelépés nem történt, viszont a megbeszélések folytatódni fognak. Hangsúlyozta, hogy fogy az idő január elsejéig, amikor is orosz aggályok ide vagy oda, a szerződés életbe fog lépni. Amennyiben Oroszországnak konkrét kifogása van a megállapodással szemben, akkor azt addig van lehetősége kifejezni és tárgyalni róluk.

Moszkva fenntartásairól egyébként nem sokat tudni, azon kívül, hogy szerinte így az európai termékek el fogják árasztani a piacot. Ennek a bekövetkezése elképzelhető, de az oroszoknak korántsem a gazdasági aspektussal van problémájuk, hiszen az orosz-ukrán kereskedelem a majdan óta egyébként is megcsappant.

Putyin fő problémája politikai síkon keresendő, ugyanis ha mind a társulási szerződést, mind pedig a szabadkereskedelmi egyezményt aláírják (ami már megtörtént) és életbe is lépnek, akkor Ukrajna végleg kicsúszik az orosz befolyási zónából és ezt a szeparatisták segítésével, fenyegetésekkel vagy szankciókkal nem fogja tudni megakadályozni. A tárgyalások nehezítése már egy ideje egyébként is inkább csak arról szól, hogy konkrét kifogások és indokok nélkül addig húzzák az időt, ameddig csak lehetséges, mert valószínűleg az orosz vezetésben már egy ideje tényként kezelhetik, hogy Ukrajnát nem fogják tudni megtartani és az új nyugatbarát vezetéssel az ukránok egyértelműen az EU barátságát és társaságát keresik.

Ukrajna, mint új EU tagállam?

A társulási és a szabadkereskedelmi egyezmény aláírása még korántsem jelenti azt, hogy Ukrajna rövid időn belül uniós tagállammá avanzsálna, sőt, hiszen még rengeteg reform, tárgyalás és szerződés van hátra a tagságig, és azt se felejtsük el, hogy a tagfelvétel mindezek mellett mégiscsak egy politikai döntés. Az Ukrajnával történő kapcsolatok mélyítésével kapcsolatban a holland lakosság már például elegendő aláírást gyűjtött össze, hogy referendumot tartsanak a további könnyítésekkel kapcsolatban, ugyanis attól tartanak, hogy az ukrán tagság rengeteg pénzébe fog kerülni a holland adófizetőknek. A holland kormány ettől függetlenül támogatta és ratifikálta is a szerződést illetve a szavazás kimenetele sem jelent semmiféle kötelezettséget, csupán figyelembe kell venni.

A társulási szerződést egyébként a tagállamok többsége már ratifikálta, csupán Belgium, Ciprus, Görögország, Olaszország és Hollandia nem tett meg eddig. A felsorolt országok egyébként a saját törvényalkotási szerveikkel már elfogadtatták és támogatták a társulási szerződést, így tehát csak a ratifikálás maradt hátra.

Oroszország – Nyugat: 0-1

Az Ukrajnáért folytatott küzdelmet Oroszország mind katonailag, mind politikailag, mind pedig gazdaságilag elvesztette. Keleti szomszédunk kérdés nélkül lenne NATO tag, bizalmatlanul és megvetően állnak Putyinhoz és 2016-tól minden eddiginél közelebb kerül egymáshoz Ukrajna és az Európai Unió. Ezt az orosz vezetés is kezdi felismerni, hiszen minden médiafigyelmet igyekszik a szíriai beavatkozásra terelni és ezek után a legtöbb, amit Moszkva Ukrajnában elérhet, az egy újabb befagyott konfliktus megteremtése (de inkább már annak a fenntartása).

Az ukránok előtt még nagyon hosszú út áll, hogy teljes jogú uniós tagok legyenek, de a mostani kormány orientációját látva keményen ki fognak tartani a csatlakozás mellett. A társulási és a szabadkereskedelmi szerződés 2016-os életbe lépésével az ország még egy lépéssel közelebb került a gazdasági integrációhoz. Minden bizonnyal nem lesz zökkenőmentes Ukrajna gazdaságának becsatlakoztatása, de az oroszok már vajmi keveset tudnak azzal a ténnyel kezdeni, hogy az ukránok döntöttek: a Nyugathoz akarunk tartozni.