Kínáról szólhatott a két Korea közti viszály
A két Korea kedd éjfél után oldotta fel hadseregeinél a harckészültséget, amely a viszonyuk kiéleződése miatt volt érvényben a múlt hét óta. A helyzet igen feszültté vált, hiszen a két hadsereg öt év után először lőtt egymásra tüzérségi fegyverekkel. A két ország képviselői végül maratoni hosszúságú, 43 órás egyeztetésen megállapodtak a feszültség enyhítését célzó lépésekről.
Johnson a Reuters brit hírügynökség kiadásában megjelent elemzésében azt feltételezi, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) déli ellenlábasával való egyeztetéseivel egy időben Kína képviselőivel is tárgyalásokat folytatott a háttérben. A Dél-Korea és közte kialakult feszültségeket arra használta fel az észak-koreai rezsim, hogy fő kereskedelmi partnerét és egyetlen szövetségesét tárgyalóasztalhoz kényszerítse - véli az évekig a két ország határa közelében dolgozó Johnson.
Észak-Koreának szüksége van Kínára, hiszen a vörös óriás elégíti ki a KNDK élelmiszer- és energiaigényének nagy részét - ezen belül energiaszükségleteinek kilencven százalékát -, nem beszélve a fegyverszállítmányokról. Ebből a szempontból Kína a Koreai-félsziget stabilitásának egyik biztosítója, mert inkább úgymond megvesztegeti apró szomszédját, minthogy erővel vegye rá az együttműködésre.
Johnson ez utóbbi meglátását korábbi tapasztalataira alapozza. A két Korea között 2009 novemberében kirobbant haditengerészeti incidens után - amelyben egy észak-koreai tiszt meghalt, három tengerész pedig megsebesült - Kínából élelmiszersegélyeket szállító vonatok haladtak át Észak-Koreába, és szemtanúk szerint új, kínai teherautók és munkagépek jelentek meg a határ túloldalán.
A volt amerikai külügyi megfigyelő szerint ismét valami hasonló dolog fog történni, Phenjannak sikerült újabb adományokat kicsikarnia hatalmas szomszédjától.
Johnson szerint főként gazdasági okok késztették a KNDK vezetését arra, hogy a zsarolás eme módjához folyamodjon. Az Észak-Koreát sújtó idei aszályt az utóbbi száz év legsúlyosabbjának nevezték az észak-koreai tisztségviselők, valamint az ebolajárvány miatti határzár következtében a hazai keményvaluta-bevétel jelentős forrását adó turizmus is jelentős veszteségeket szenvedett el.
Politikai okok is motiválhatták az észak-koreaiakat: Hszi Csin-ping kínai elnök több alkalommal visszautasította a Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel való találkozót. Ennek fényében az élelmiszer- és valutahiánnyal küszködő, Peking által mellőzött KNDK provokatív viselkedése déli szomszédjával - már ha a cél valóban Kína figyelmének felkeltése volt - nem meglepő.
Kína reakciója a két Korea közötti feszültségre sem kevésbé fontos Johnson szerint. Erről azok az állítólag a határtól harminc kilométerre készített, a világhálón megjelent képek árulkodnak, amelyeken kínai harckocsik vonulnak Jancsi város utcáin az észak-koreai határ irányába. Johnson szerint az, hogy a kínai kormány kivételesen engedélyezte a csapatok mozgásának megörökítését a médiának, utalhat arra, hogy ha kell, a kínai fegyveres erők elsőként hatolnak be Észak-Korea területére.
Mivel egy háború esetén feltehetően több millió észak-koreai menekülne Kínába, a béke mindenképpen érdeke Pekingnek. A volt megfigyelő szerint miután a két Koreának sikerült komolyabb presztízsveszteség nélkül rendeznie a néhány napig tartó viszályt, Kína meg fogja adni azt, amit a KNDK a feszültség keltésével valóban akart.