Talajvesztett emberek
Feleségként és férjként üvölt egymással Básti Juli és Stohl Andás. Végképp elszakad a húr, annyira megerőltetik a hangszálaikat, hogy a nyaki ütőereik is kidagadnak tőle, valósággal szikrázik a színpad a feszültségtől. A nevem Mary Page Marlowe című darabot látjuk a Centrál Színházban, Puskás Tamás rendezésében. A nőnapon mutatták be ezt az érdekes nőről szóló darabot, amit Tracy Letts írt, aki nálunk, meg valószínűleg a világban is, az Augusztus Oklahomában című darabjáról a leginkább közismert, amiért Pulitzer-díjat is bezsebelhetett. A kontinensen először a Vígszínházban adták, Eszenyi Enikő rendezésében. Kesernyés, azt is mondhatnám, hogy pikírt, különös vígjáték ez széthullóban lévő családról, erőteljesen éles párbeszédekkel, trágár kifejezésekkel, vaskos jelenetekkel, elkenődött, kallódó, kapcsolatokat nem lelő, soha meg nem valósuló álmokat kergető, fájdalmasan megfeneklett emberekkel. Akik egymást tépik-nyúzzák, másokat okolnak a bajaikért, ugyanakkor maguk is már önpusztítóakká váltak. És miközben ez lúdbőröztető, röhejes is, mert tulajdonképpen végtelenül pitiáner, kisszerű, abszurdba forduló. Családban is elmagányosodott, szeretethiánnyal küzdő emberek, akik nemigen tudnak szeretetet adni. Képtelenek kirángatni magukat hajuknál fogva a gödörből, vergődnek, kínlódnak, és nem csupán másokat, hanem magukat is megmarják, elevenen elemésztik.
Most Básti és Stohl jelenete ennek valóságos esszenciája. Két nagy színész sűrít bele sok mindent abból színpadi párharcába arról, amit az életről tud, az ötven éves Mary Page Marlowe-ként, és a szintén ötven körüli férjeként, Ray-ként. A nő harmadik balesetét okozta, ráadásul totálisan ittasan, úgy kilengett a szonda, hogy a rendőrök azt mondták, ilyet még nem láttak. Több év börtön néz ki ezért. Mary most is piás, az alkoholtól meg nyilván a szorongástól szinte görnyedezik. Ray kezdetben macsós fölénnyel korholja, a magabiztos férfi szemszögéből szemrehányásokat tesz, túlzottan is józan hidegséggel érvel, mindinkább felemelve a hangját. Mary egyre jobban összemegy, töpörödik, ott helyben megsemmisül, de aztán visszariposztozik, nem hagyja magát, alkoholgőzösen is szócsatába bonyolódik. A férfi nyakatekert ötletekkel áll elő, hogyan lehetne valahogy, mindenféle hazugsággal felmentetni a csaknem halálos balesetet okozó feleségét. Ő azonban megmakacsolja magát, ha törik, ha szakad, le akarja ülni a büntetését, mert úgy érzi, megérdemli, és most igenis ezt akarja. A férj nem azzal érvel, hogy imádja, nem bírja ki nélküle, hanem, hogy a felesége börtönbe zárása meglehetősen rosszul jön majd neki az üzleti kapcsolataiban, rossz fényt vet ő rá is, és ezt valahogy meg kéne úszni. Hamis álságosság jelenik meg a heves szóáradatban, amit döbbent, lidérces csendek szakítanak meg fájdalmasan. A férfi nem feltétlenül azt mondja, amit valójában gondol, taktikázik, ügyeskedik, a maga malmára igyekszik hajtani a vizet. A nőben pedig átszakad a gát, neki már mindegy, úgy érzi nincs vesztenivalója, ami a szívén, az a száján, és előzúdul belőle az a temérdek sérelem, lelki seb, bántás, megalázottság, amit elszenvedett, és ez most jön és jön ki belőle megállíthatatlanul. Ettől a jól fésült, mindenáron rendezettnek, vonzónak, hódítónak, magabiztosnak látszani akaró pasas is meginog, hátrálni kezd a szó valós és átvitt értelmében egyaránt. De nem akar megrendülni, azt gondolhatja ő menő férfi, aki hát ugye talál mind a tíz ujjára is nőt, de azért valahogy a felesége is fontos neki, ha másért nem, a jó üzleti híre miatt. Háborgó indulatok, kétségbeesett, talajvesztett emberek csapnak össze, akiknek a lábuk alatt az imént még volt talaj, de már azért inogott, hiszen a nő alkoholistává válásába nyilván vastagon belejátszott a nem megfelelő kapcsolatuk, a házasságon belüli elmagányosodásuk. (Szép Szó)