Az Egyesült Államok folyton égő gázfáklyái

Ha Nyugat-Texas viseltes útjain autózunk, igen érdekes dolgot figyelhetünk meg: sok helyütt lángok csapnak fel “a semmiből”. Ez azért van, mert az olajtermelők az olaj melléktermékeként felszínre kerülő földgáz jelentős részét elégetik.

A fúrók ugyanis jóval több olajat termelnek ki, mint amennyi cső rendelkezésre áll a járulékos földgáz elvezetésére, és szerintük az égetés a leginkább környezetbarát módja annak, hogy megszabaduljanak a felesleges gáztól, amelyet nem tudnak (vagy nem akarnak) eladni.

A környezetvédők szerint ugyanakkor erről szó sincs, és az égetés sok esetben csak az olajfúrók nyeresége szempontjából előnyös. Éppen ezért úgy gondolják, hogy a texasi és az észak-dakotai szabályozóknak szigorúbbnak kellene lenniük, lévén a szinte folyton égő fáklyák károsítják a levegő minőségét és hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz.

Miért égetnek az olajtermelők?

Amikor egy olajkút kitör, a nyersolaj mellett kevésbé értékes földgáz is a felszínre kerül. Ezt sok esetben gázvezetékeken keresztül elszállítják, ahol azonban nincs erre lehetőség (vagy kapacitás), a termelők gyakran más utat keresnek, hogy megszabaduljanak a gáztól, így nem kell abbahagyniuk az olaj szivattyúzását. Ez vagy a felesleges földgáz meggyújtásával vagy az ún. szellőztetéssel történik – utóbbi esetben egyszerűen a levegőbe engedik a gázt.

Mondhatjuk, hogy az égetés “a kisebbik rossz”, mert bár ezáltal szén-dioxid szabadul fel a levegőbe, a metánt, amely egy különösen erős üvegházhatású gáz, elégetik, így az nem jut be a légkörbe.

Mennyi gázt égetnek el?

Rengeteget. A Világbank becslése szerint 2018-ban az elégetett gáz mennyisége körülbelül 145 milliárd köbméter volt – ez nagyjából annyi, mint amennyit Közép- és Dél-Amerika használ el évente. Ez pedig az Egyesült Államok palaolaj-termelése miatt csak tovább fog növekedni – Texasban 2018 végére az elégetett mennyiség meghaladta az egész állam lakossági gázigényét.

Milyen hatásai vannak az égetésnek?

A Világbank szerint a gázfáklyák globálisan több mint 350 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást jelentenek egy év alatt. Ez körülbelül 90 széntüzelésű erőmű szén-dioxid-kibocsátásának felel meg. Ezenkívül a gyakorlat olyan porrészecskéket, kormot és méreganyagokat juttat a levegőbe, amelyekről kimutatták, hogy veszélyesek az emberekre.

Mégis, nem ér valamit az elpocsékolt gáz?

A rövid válasz az, hogy nem, főleg nem az olaj által uralt medencékben, ahol a legfontosabb képesség az, hogy folyamatosan pumpálják a fekete aranyat. A permiai régióban tavaly például több ízben előfordult, hogy negatív volt a gázár, vagyis a kitermelő cégek fizettek azért, ha valaki megszabadította őket a földgáztól.

Segítene, ha több gázcső állna rendelkezésre?

Igen, de csak abban az esetben, ha a gázárat fel lehet tornázni annyira, hogy megérje az elfogásával és a piacokra szállításával bíbelődni. A Kinder Morgan Inc. által tervezett új csővezeték például várhatóan csökkenti a nyomást. Ugyanakkor a texasi csővezeték-projektek kezdenek ellenállást kiváltani – pont a fent említett céget több földtulajdonos is pereli, mégpedig azért, mert állításuk szerint a társaság megsérti a magántulajdon védelmét.

Van alternatívája az égetésnek?

A vezetékek útján történő piacra szállításon kívül az olajtermelők a helyszínen energiaforrásként is felhasználhatnák a gázt, illetve akár vissza is vezethetnék azt a föld alá. Mindazonáltal mindkét lehetőség befektetéseket igényel.

Oroszország például megköveteli az olatermelőktől, hogy az általuk előállított gáz 95 százalékát felhasználják, míg Nigéria tiltja az égetést. Ennek ellenére mindkét helyen előszeretettel égetik el a felesleges földgázt.

Forrás: Bloomberg