A hotelszoba pont olyan volt, mint amire számítani lehetett. Egy ágy, két éjjeli lámpa, egy olcsó hatású, romantikusnak szánt kép a falon. Talán Párizs egyik utcájáról. Amikor beléptek a szobába, a férfi egyből a fürdő felé vette az irányt. Fel akarta magát frissíteni az akció előtt. A nő kibújt a kabátjából és felakasztotta az ajtó melletti fogasra. Aztán levette a többi ruhát is magáról. Nem akarta, hogy a férfi vetkőztesse le, nem akarta, hogy az előjáték része legyen az együttlétnek. Helyette meztelenül felfeküdt az ágyra. Úgy helyezkedett el, hogy a férfi szemébe se kelljen néznie. Hasra. Hátulról legyen. Úgy könnyebb. Nem kívánta a férfit, nem azért volt itt, hogy jól érezze magát.Nyílt titok volt az irodában, hogy a fizetésemeléshez meg kell tenni dolgokat. Hogy csak akkor léphet előre a ranglétrán bárki, ha a kedvére tesz a főnöknek. Mindenféle módokon. És ugyan volt olyan kolléga, aki ennek ellenállt, de ő nem is maradhatott sokáig a cégnél. A többiek meg elfogadták, hogy így mennek a dolgok. Máshol sem lehet jobb. A főnök egyébként ügyesen intézte ezeket az ügyeket. Soha nem ő ajánlotta fel a lehetőséget, és soha nem kérte arra a beosztottjait, hogy hotelszobákban találkozzanak vele. Nem adott felületet a támadásra, jogi pereskedésre esély sem volt. Sőt, mindenkivel nagyon rendesen bánt, és segítette a munkáját, amiben csak kérte. De ha valaki karriert akart építeni, vagy egyszerűen csak nagyobb fizetést szeretett volna, ahhoz már a munkaidőn túl is meg kellett tenni dolgokat. A nő is ezért feküdt fel az ágyra a talán Párizs utcájának képe alá. Több pénzre volt szüksége.A férfi kilépett a fürdőből. Először a felakasztott kabátot látta meg, majd a székre elhelyezett, gondosan összehajtogatott ruhákat, végül a nőt. Aki, ahogy meghallotta a férfi közeledtét, maga alá húzta a térdeit.– Te aztán nem teketóriázol, Erika – szólította meg a férfi a nőt. – De hát a könyvelésen a hatékonyság az első. Ezt már szeretem.A nő a párnába fúrta az arcát, de így is végighallgatta, ahogy a férfi is levetkőzött. Ahogy kicsatolta az övét, ahogy lehúzta a sliccét, ahogy letolta a nadrágját. Hallotta azt is, ahogy a főnöke előkereste zakójából az óvszert, és magára húzta. Aztán megérezte a férfi szorítását a csípőjén. Majd ahogy beléhatolt. Nem volt durva vagy fájdalmas, de a nőnek mégis legördült egy könnycsepp az arcán. A férfi nem vette észre. Nem tartott sokáig, alig lehetett több hét-nyolc percnél. A férfi felnyögött, elengedte a nő csípőjét, majd melléfeküdt az ágyra. A nő lassan kinyújtotta maga alól a lábát. Nem szólt egy szót sem.– Remélem, neked is jó volt – törte meg aztán néhány perc múlva a csendet a férfi, és végigsimított a nő fenekén. Ő pedig beleborzongott.– Jó – válaszolta aztán, és felkelt az ágyról. Végignézett a férfin, aki elégedett arccal feküdt a párnán, kezét a feje mögé tette.A nő kiment a fürdőszobába, becsukta maga mögött az ajtót, és ráfordította a zárat. Egyedül akart lenni. Majd ahogy megfordult, a tükörben meglátta meztelen önmagát. Megállt egy pillanatra, belenézett a saját szemébe, letörölte a könny helyét, és megérintette a jobb mellét. Kicsit megnyomta az ujjaival. Most is érezte benne azt a kis keményedést, amit három napja vett észre. Egy csomó volt, egy kicsi, de határozottan érezhető csomó.Félt elmenni vele orvoshoz. De jobban félt attól, hogy ugyanaz lesz vele is, mint ami az anyjával történt. Aki sosem törődött igazán magával, és mire megszületett a diagnózis, már késő volt. Alig múlt ötven, mikor eltemették. Így aztán elhatározta, hogy ő mindent megtesz azért, hogy mielőbb megszabaduljon ettől a csomótól. Ha kell, akkor kifizeti a legdrágább specialistákat is.
