Számos oka van annak, amiért a 2010-es kezdetektől több támogatója van az Orbán-kormány menesztésének, mint a maradásának, de a bukás az ismert okokból (Fideszre szabott választási rendszer, elfoglalt állami intézmények, mértéktelen kormánypropaganda) mindeddig elmaradt. Három esélytelen parlamenti választás (és az erőviszonyok váratlan és gyökeres megváltozása) után immár kétesélyes a verseny, a bukást jelentős részben az életminőség huzamos romlása és a fideszes holdudvar párhuzamos luxusvalósága valószínűsíti. No meg az illiberális buborék széthasadása, ami oka és következménye is a nemzeti ellenállás megerősödésének és a rezsim elgyengülésének. A tényekkel látszólag szembenézni próbáló, és (ismét csak látszólag) a nép egyszerű fiaként szereplő Lázár János is megneszelte ezt, és a minap szakítást ígért a nemzeti tőkésréteg azon gazdagjainak, akik „az életmódjuknál vagy mentalitásuknál fogva megszegik az elvárt társadalmi normákat” (vagyis „kullancsként” szívják az ország vérét). Késő, nem késő, elmondjuk: ez olyan kevés lesz, mint kirabolt boltban a perfekt kirakatrendezés.
