"Viszi a ködöt az idő" - Kéthly Anna beszéde 1947-ből
A szociáldemokrata vezető, Kéthly Anna (1889–1976) az alábbi beszédét a Szociáldemokrata Párt (SZDP) 1947. január 31. és február 3. között tartott XXXV. kongresszusának utolsó napján, záróbeszédként mondta el. A kongresszus négynapos munkájának lényegét érintve tudni kell, hogy az első napon zárt ülésen Peyer Károly pártvezetés elleni memorandumáról döntöttek. Alapos vita után – elfogadva Böhm Vilmos előterjesztését - a testület elítélte a pártszakadásra irányuló akciót, de nem zárta ki Peyert, beérte utolsó figyelmeztetéssel: hagyjon fel a pártellenes működésével.
A következő három napon, a nyilvános üléseken már a kongresszus elé terjesztett közeli és távolabbi, társadalmat érintő programokat, a párt életét szabályozó Szervezeti Szabályzat módosításait, stb. ismertették és vitatták meg. Majd befejezésként, titkos szavazással, megválasztották az új vezetőséget.
A hároméves terv (1947-49) aktualitását az teremtette meg, hogy 1946. augusztus 1-el megszűnt a pusztító infláció, megjelent a stabil pénz, a forint, amire már reális gazdasági programot lehetett építeni. Ez a hároméves program még az újjáépítést szolgálta és némi átalakítást. A másik program hosszú távra, 15 évre tervezett, s már magában foglalt antikapitalista, szocialista termelési viszonyok létrehozására irányuló bizonyos intézkedéseket. A szociáldemokrata párt működését a némileg módosított Szervezeti Szabályzat változtatásai jelezték: egyfelől a központosítás, másfelől a párton belüli demokrácia biztosítása. A kongresszus három napjáról a sajtó részletes beszámolókat közölt.
A kongresszusi beszéd – az egész európai helyzet bizonytalanságát is észlelve, tükrözve – Kéthly lehetséges reményeit adja vissza. Itt közölt kongresszusi zárszavának különlegessége éppen a helyzet pillanatfelvételében van. Az eltérő útjelző táblák tövében állók bizonytalanságát, és bizonyosságát jelzi, hogy merre van a helyes út, de az ismeretlentől való félelmet, bizonytalanságot is.
Kéthly Anna hosszú, sok évtizedes politikai pályafutása során a párt és a társadalmi közéletben, a parlamentben, hivatalos és nem hivatalos helyeken számtalan beszédet tartott. Igényes lévén mindig vigyázott arra, hogy a valót és ne csak az igazat mondja. Legbelsőbb politikai érzéseit, meglátásait, értékeléseit adta vissza ebben a beszédében is, igen erőteljes érzelemmel, őszinteséggel az addigi politikai múltjáról éppen úgy, mint az adott állapotokról, továbbá a reményeiről. A beszéd a szocialista-szociáldemokrata mozgalom legfontosabb elvi-politikai állásfoglalásainak nemzeti történelmet is érintő legfontosabb értékeléseit tükrözi, ideértve az 1945 előtti korszakot, és a világháború Magyarországot érintő változásait is. A „szocializmus és a demokrácia” - beleértve ez utóbbi „szocialista értelmezését" is - híveként látja a múltat, a jelent és reméli látni a jövőt. Emellett átsugárzik a szövegen: Kéthly Anna sajátos nőisége, női látásmódja, nézeteinek finom megfogalmazása is. És nem mellesleg az általában rá jellemző optimizmusa hatja át az egész beszédet, az az optimizmus, amelyet soha nem hagyott el, még a számára keserves, az „ügy” érdekében vállalt „külföldre szakadása” idején sem. (Szép Szó)